Helen

Már évekkel ezelőtt volt tünetem anélkül, hogy valaha is gondoltam volna a neuroendokrin rákra, hiszen még soha nem is hallottam erről a betegségről. Elmentem az orvoshoz – mindig is nagyon odafigyeltem a vizitekre – mivel pajzsmirigy-problémáim voltak, ami talán a bőrpírt és az izzadást magyarázta, sőt veseelégtelenségem is volt, ami magyarázhatta az oldalam fájdalmát.

Azt gyanították, hogy rendellenes féregnyúlványom van, de a régóta fennálló panaszaim miatt körülbelül 20 évvel ezelőtt vizsgáltak, és akkor irritábilis bél szindrómát állapítottak meg nálam, nyirokcsomó vizsgálatot is végeztek, és azt mondták, hogy vége a történetnek. A kezelés, amit kaptam, paracetamol volt. Ez az ötvenes éveim elején volt.

Az élet tovább folytatódott. Izzadásom és kipirulásom jelentkezett, azt mondták, ideges vagyok – mivel ideges típus vagyok – pre-menopauzám, menopauzám, post-menopauzám volt, a kipirulás pedig folytatódott.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt elkezdtem naponta négy-öt alkalommal menni WC-re – soha nem törődtem vele. Még mindig csak a 6 havonkénti ellenőrzéseimre mentem orvoshoz.

Egy nap nagyon súlyos fájdalmat észleltem az oldalamban, ami két-három napig tartott. A bordám alatt jelentkezett. A háziorvos azt mondta: „Nem tetszik nekem ez a panasz, menjen és csináltasson ultrahang vizsgálatot.”A radiológus azt mondta: „Több dolog okozza a bajt” – azt hiszem, van egy karcinoid daganata a féregnyúlványban, és látom, hogy a májban is több daganatos áttéte van – a lehető leggyorsabban menjen a kórházba”.

Ez nagyon ijesztő volt, de azt mondhatom, hogy körülbelül 20 évig voltak tüneteim, és az elmúlt 3 évben kezeltek csak.

Nagyon elégedett vagyok a kezeléssel – 3 éve állok kezelés alatt. Ha „karcinoid rák” -ra keresel az interneten, az átlagos túlélés prognózisa 3 év – az én daganataim azonban 3 éve nem mozdultak, és nagyon elégedett vagyok a kezeléssel.